Poecilia tenyészváltozatok:
Gyakoribb színváltozatok. A Black-Molli vagy fekete Mollienisia. Az egész test és az úszók koromfeketék. A nemzetségen belül tervszerû tenyészkiválasztással kialakított változat. Tenyésztése 1923-ban kezdõdött az USA-ban. A ma ismert fekete Mollienisia típusokat akkor sikerült Sternkének elõállítania, amikor a Poecillia petenensist keresztezte a már meglevõ fekete törzsekkel. Így a jelenlegi ,;mollik" tulajdonképpen négy Mollienisia faj keresztezésének termékei, amelyeket hosszú éveken keresztül az intenzív fekete szín irányába szelektáltak. A Mollienisiáknak albínó, valamint vörösfarkú fekete-tarka változatai is vannak. Az albínó színváltozat nálunk nem terjedt el.
Formaváltozatok. Néhány éve jelent meg a Mollienisiák lírafarkú változata. Szingapurban lépett fel elõször e mutáció, mind a velifera, mind pedig a nálunk is jól ismert sphenops típusban.
A különbözõ fekete mollienisia tenyészváltozatok mind melegigényesek. 25-28 C°-os vízben érzik jól magukat. A medencében a fûtõtestet úgy helyezzük el, hogy a porlasztó a függõlegesen medencébe helyezett melegítõ mellett legyen. Így az intenzív vízáramlás- amit a légbuborékok okoznak - megakadályozza, hogy halaink ráfeküdjenek a melegítõre. Az oxigénhiány iránt a mollienisiák nagyon érzékenyek, így kellõ szellõztetésrõl gondoskodni kell. Mindegyik fekete változat nõsténye hajlamos arra, hogy ivadékát ne szabályos idõközökben szülje, hanem esetenként egy-két hetes “túlhordással" tegye próbára a tenyésztõk türelmét. Friss lágy vízben hajlamos a koraszülésre.